Volt egyszer egy anyakör

Igen!


Volt egyszer egy anyakör. Igazándiból még mindig van, csak éppen nem járunk össze.


De nem lehet elfelejteni azokat a bizalmas, meghitt, baráti beszélgetéseket, amiken kiöntöttük egymásnak a lelkünket, mondhatni kiüritettük a "panaszpoharat". Minden kör után valaki,valakik megkönnyebbült lélekkel ment, mentek haza.


Szóval már nem járunk össze.
Az ok a szokásos, :-( nincs idő, nehéz egy időpontot összeszervezni.

... de azért a kör még mindig él.

Egy szomorú esemény kapcsán újra összejöttünk egy páran. Egy társnőnk férje eltávozott, meghalt. Egy picike lány maradt utána.

Reggelente hányszor megyünk el otthonról úgy, hogy még csak nem is köszönünk el a többiektől...
... és ha már soha nem érek haza?
... és ha már soha nem ér haza?
Ki számít? Mi számít?
A munkahely, ahol holnap azt mondhatják, bármilyen jó is vagy, "köszönjük az eddigi munkát, de többé nem tartunk rád igényt..."
A "jó ismerősök" akik, úgyis azt gondolnak, mondanak rólad amit akarnak?
Vagy a családod, akiknek akkor is szükségük van rád, ha nem vagy szép, okos, gazdag, elég ha Te magad vagy?
...vagy Te magad, aki nélkül semmikkép nem tudál létezni?
...
:-(